Gyermekkorban dől el minden, akkor születnek meg az igazi álmok...

Aztán telnek az évek és felnőttként már ritkán valósulnak meg ezek, az idő elmossa, megfakítja őket.

A Sors még is kezembe adta 2011-ben az ecsetet, és ez alapjaiban változtatta meg az életem, a szemléletmódomat, a világhoz való viszonyulásomat.

Életemben egy újabb mérföldkő 2015 volt, amikor elhagytam szülővárosomat és Budapestre költözve újabb lehetőségek nyíltak meg elõttem mind a művészet, mind a civil foglalkozásomban is.

Korábban hímzésben, gobelinek készítésében, ruhák tervezésében és varrásában, különleges ételek és sütemények készítésében éltem ki kézügyességem, képzelőerőm.

Mozgáskultúrám kialkításában sokat köszönhetek a miskolci Ködmön Formációs Tánceggyüttesnél eltöltött éveknek, és versenytáncos múltamnak.

Végül elindultam egy úton amiről most már tudom, hogy ez a sajátom amiről nem szabad és nem is akarok letérni.

Sokat alkotok, de soha sem eleget... türelmetlenül várom mikor vehetem újra és újra kezembe az ecsetet, mikor ülhetek ismét a vászon elé.

Ebben az útkeresésben egy rövid időre Mesteremnek tekinthettem Urbán László miskolci alkotóművészt, aki megtanított sok technikai alapismeretre és azok gyakorlati alkalmazására. Köszönöm Neki az önzetlen tanítást és azt, hogy megismertetett a mûvészi szabadság élményével.

Így kötöttségek nélkül fedezhetem fel a festészet örömeit, szépségeit, az alkotás nehézségeit. Ebbõl alakult ki az a sokszínû világ, ami a témaválasztásaimat jellemzi.

Az eddig megtett út állomásait ezen az oldalon Te is végigkísérheted Kedves Látogató!

Köszönöm, hogy erre jártál és megtiszteltél véleményeddel vagy épp vásároltál a képeim közül

Életutam:

1990-ben a Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem, ahol megalapoztam a bennem azóta is élõ folyamatos tanulás utáni vágyat. Köszönet érte tanáraimnak.

1993-ban gyógytornászként végeztem a HIETE Egészségügyi Főiskolai Karán.

Szeretem tanult szakmámat, így az élet azóta is az egészségügyhöz köt.

Anatómiai ismereteimet megalapozta a főiskola, majd a gyakorlati munka elmélyítette azt.

Ezért is festek szívesen a csendéletek, tájképek mellett embereket és állatokat, mert nem okoz gondot a festővászonra leképezni azt amit látok, a formát, mely testet ölt elottem.